Kihirdették a lengyelországi parlamenti választás időpontját. A Jog és Igazságosság küzd a hatalomban maradásért, de a megosztott ellenzék sincs kényelmes helyzetben.
Október 15-re írták a lengyelországi parlamenti választásokat – közölte Andrzej Duda lengyel államfő. „Lengyelország jövő mindannyiunknak számít. Használják jogaikat!” – üzente a köztársasági elnök.
Az idei lengyelországi választásnak a belpolitikán túl rendkívül nagy nemzetközi jelentősége is lesz. A 2015 óta kormányzó Jog és Igazságosság vezetősége, Jaroslaw Kaczynski pártelnök és Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök
mindvégig az európai fősodortól eltérő, nemzeti és szuverenista politikákat képviselt,
miközben a párt nagyban épített a lengyel vallásos rétegekre és az egyházra is. Számos európai központosító és egységes politikákra – például a migráció kezelésére – vonatkozó törekvésekkel szemben álltak, mind a belföldi ellenzékkel, mind a brüsszeli vezetéssel harcot folytatva.
Lengyelországban ugyanakkor
folyamatos és éles társadalmi tiltakozás is zajlott a kormány egyes törekvései ellen,
a liberálisabb városi rétegek kritikusan szemlélik a Jog és Igazságosság kormányzását, míg a vidéki Lengyelország népe a kormánypárt mögött áll.
A lengyel kormány EU-val szembeni konfliktusai nyomán most már Lengyelországot is konkrét uniós forrásmegvonások érik. Az újabb fejlemények viszont a varsói kormánynak is muníciót adnak a hazai politikai küzdelmekben.
A másfél éve tartó ukrajnai háború viszont teljesen más perspektívát és nemzetközi szituációt teremtett Varsó számára. Kaczynskiék a megtámadott Ukrajna legelszántabb támogatói lettek minden fronton, a fegyverszállításoktól a menekültek befogadásáig. Lengyelország és Ukrajna mai geopolitikai és össztársadalmi egymásra találása
minden bizonnyal történelmi jelentőségű és tartós következményekkel járó fejlemény lesz.
A 2015-ös kormányra kerülés után a 2019-es választás kiválóan sikerült a Jog és Igazságosság számára: 43,6 százalékos eredményük a bármely párt által elért legjobb eredmény volt a lengyel rendszerávltás óta. Ezzel a parlament alsóházában, a szejmben többséget szereztek – a szenátusban viszont még így is kisebbségbe kerültek.
Négy kívül és belül is konfliktusos év után, az elhúzódó ukrajnai háború árnyékában kerül sor az újabb voksolásra. És egyik oldalnak sincs kényelmes helyzete két hónappal a választás előtt.
A Jog és Igazságosság szövetségét összefogó Egyesült Jobboldal 38 százalékon áll,
a Donald Tuskék fémjelezte jobboldali-liberális Polgári Koalíció 28 százalékos támogatottsággal rendelkezik. A radikális jobbos Konföderációnak 14 százalékot mérnek, a jobboldali-liberális-agrárius erőket tömörítő Harmadik Út 10 százalék körül áll, míg a Baloldal 9 százalékot érhet el, ha most tartanának választásokat.
Ilyen támogatottsággal valószínű, hogy nem szerezne többséget a Jog és Igazságosság. Ugyanakkor az ellenzék erőit sem lehet automatikusan összeadni. Bár Donald Tuskék most már kiemelkedtek az ellenzéki mezőnyből, de a támogatottság növekedését a többi ellenzéki erő rovására érték el.
A lengyel belpolitika a magyarhoz hasonlóan polarizált és durva hangnemű.
Ugyan a hagyományos lengyel keresztény-konzervatív tömegek ma is jelentős tábort alkotnak, ma már a társadalom fiatalabb és városiasabb rétegei ugyanúgy szekularizálódnak, mint a többi európai országban. A kormány konzervatív politikái ellen ezért rendre tömegek tiltakoznak a nagyvárosokban.
A Jog és Igazság egyik legújabb, választási kampányra időzített bejelentése az „orosz befolyást vizsgáló bizottság” megalakítása volt, amely a lengyel közéletben mozgó, orosz befolyásoltsággal gyanúsított személyiségeket vizsgálná és zárná ki szükség esetén a politikából, sőt, extrém esetben akár 10 éves börtönbüntetésre is ítélhetnék őket. Az ellenzék szerint ugyanakkor ez a bizottság fegyver lehet a kormány kezében a politikai ellenfeleikkel szemben.
A Jog és Igazságosság radikálisabb politikusai már így is régóta és kitartóan vádolják idegen érdekek kiszolgálásával Donald Tuskékat.
Tusk viszont a nyár eleji tömegtüntetések hatására is első számú kihívóvá növekedett föl. A kérdés az, hogy tud-e parlamenti többséget kovácsolni a jelenlegi szétforgácsolódott ellenzékből – azt megelőzően pedig az, hogy kellő számú választót tud-e meggyőzni arról, hogy az ő ajánlata jobb a nyolc éve hatalmon lévő konzervatívokénál.
Donald Tusk fő terhe viszont maga Donald Tusk: hét évig volt korábban miniszterelnök, hogy aztán pártjával elbukja a 2015-ös választást. Ellenfelei, de még támogatói is
emlékeznek kormányfősége vitatott korszakára, a korabeli botrányokra.
A centrista, liberális-jobboldali pártokból alakult Harmadik Út nem oly régen még a friss arcok és üzenetek pártja volt az egymást aprító régiekkel szemben, de ezekben a hetekben Tuskék fokozatosan szívják el a támogatottságukat. Mivel a pártszövetségnek 8 százalékos eredményt kellene elérni a választáson, hogy bejusson a parlamentbe, most mind maguk, mind Tuskék aggódhatnak, hogy nem veszik-e el közel 8 százaléknyi szavazat az ellenzék támogatóiból, ami alapvetően befolyásolná a választások kimenetelét.
A radikális jobboldali, rendszerkritikus Konföderáció viszont önálló szereplő a lengyel belpolitikában, és bőven 10 százalék fölötti eredményt érhetnek el.
Az is lehet, hogy ők lesznek a mérleg nyelve a Jog és Igazságosság és annak liberálisabb ellenzéke között.
Úgy tűnik, sok lengyel választó számára már egyre inkább ők jelentik a „harmadik utat”, miközben a párt modernizálódik, fiatalosodik, és vissza is vettek a legradikálisabb megnyilvánulásokból és képviselőikből.
Hogy a Konföderáció hogyan viselkedik majd a választás után, az nyilván a voksolás utáni erőviszonyoktól is függ. A párt nyilván inkább közelebb van a konzervatív jobboldalhoz ideológiailag, ugyanakkor sokat támadták a Jog és Igazságosságot, s sok választójuk éppen a PiS ellenében választja őket. Lehetséges lehet majd persze egy újabb PiS-kormány kívülről való támogatása is. És ugyan kevésbé valószínű, de nem lehet teljességgel kizárni azt se, hogy végül a Tusk-féle táborral jusson valamilyen megállapodásra a Konföderáció,
ami Kaczynskiék kormányzásának végét jelentené.
De mindez még spekuláció: ami biztos, hogy a következő két hónap nagyon forró lesz Lengyelországban. A két oldal mindent be fog vetni a másik ellen, és mind a lengyel, mind a körülötte régóta forrongó nemzetközi politika hangos lesz a lengyelországi kampány csatazajától.
Nyitóképen: Donald Tusk és Mateusz Morawiecki (előtérben) a lengyel függetlenség napi ünnepségen 2017-ben (fotó: JANEK SKARZYNSKI / AFP)
Lengyelországban nincs szuverenitásvédelmi hivatal, nincsenek helyi Lánczi Tamások, akik most már titkosszolgálati jelentésekkel felvértezve vegzálhatnának különféle, nekik nem tetsző szervezeteket.
Mint ismert: a Radosław Sikorski vezette lengyel külügyminisztérium éles diplomáciai támadást indított Magyarország ellen.
Jelzésértékű lépést tett Tusk kormánya.
A korábbi minisztert lenyűgözték Orbán Viktor döntései.
Ismét főszerepben az illegális migráció.
Újra egymásra találtak Brüsszelben a baloldali politikusok.
A Magyar Kézilabda Szövetség Etikai és Fegyelmi Bizottsága 21 darab határozatot hozott a Debrecen elleni női kézilabda-mérkőzésen történtek miatt.
A Magyar Labdarúgó Szövetség Versenybizottsága elkészítette az NB I következő öt fordulójának menetrendjét.
